Karácsony Jézus születésének ünnepe, bízom benne, hogy országunkban még ezt sokan tudják. Ámbár vannak, akik a szeretetet ünneplik. Vannak, akik már csak egy lehetőséget látnak arra, hogy ilyenkor megpihenjenek.

Karácsony ünnepén a katolikus templomokban János evangéliumának előszavát olvassuk fel, amely így kezdődik: „Kezdetben volt az Ige, és az Ige az Istennél volt, és Isten volt az Ige.” Nincs itt szó angyalokról, pásztorokról, Betlehemi barlangról.
János evangélista rá akar arra mutatni, hogy annak a Krisztusnak a léte Isten örök és időtlen életében gyökerezik, akinek földi eljövetelét, emberként való megszületését ünnepli a keresztény világ Karácsonykor.

Az evangélista tanítása szerint Jézus Krisztusban Isten örök Igéje, aki az Atyával egylényegű, a Fiú lépett a világba. Az Ige, a görög szövegben a „Logosz” nem Isten teremtménye, a második isteni személy, öröktől fogva van az Atyával és a Szentlélekkel együtt egy igaz Istenként. Mielőtt Istenen kívül bármi is létezett volna, az Ige már volt. Isten az Igén keresztül volt kapcsolatban az emberekkel, sőt az embert megelőző világgal is. „Minden általa lett” Isten az Ige által közölte magát a világgal a teremtésben. Isten a megtestesült Ige Jézusban, a  megtestesült emberi lét teljességében lett megragadhatóvá, nem csak jelekben, küldöttekben, próféták szaván és cselekedetein keresztül.

Ezért kiált fel Nagy Szent Leó pápa karácsonyi beszédében: „Ismerd fel, keresztény ember méltóságodat!

Kedves Testvérem! Próbáld felfogni, milyen páratlan esemény, csoda történt ezen a Szent éjszakán. Csak ezután érted meg, miért jelentek meg az angyalok a pásztoroknak, dicsőséget zengve. Csak ekkor érted meg, hogy Isten mennyire szeret téged. Csak ekkor érted meg Istentől kapott méltóságodat. Isten emberré lett. Ember Isten gyermeke lehet. „Akik befogadták, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekeivé legyenek” – írja Szent János apostol.

Mennyire sok lényegtelen, tartalmatlan dologról tudunk fecsegni. Fontos lenne, hogy beszédünkben tanúságot tegyünk a közénk jött és már bennünk lakó Isteni Igéről, a mi Krisztusba vetett hitünkről.

Szent Ágoston püspök írja: “Vedd el az Igét, és mi marad a szóból? Ha nincs tartalom, értelmetlen a szó. Hallatszik ugyan, de nem gazdagítja a szívet.

  Márpedig azért figyelünk a dolgokra, hogy gazdagodjék a szívünk. Ha gondolkodom, hogy mondjak valamit, már ige van a szívemben; aztán ha beszélni akarok hozzád, azt akarom, hogy a te szívedben is az legyen, ami az enyémben már megvan. Azt keresem, hogy hogyan jusson el hozzád, és hogyan legyen benned az ige, amely az én szívemben már megvan – veszem a szót, és általa beszélek hozzád: a szó vezeti hozzád az ige értelmét. És midőn a szó hozzád vezette az ige értelmét, a szó (azzal, hogy kimondtam) eltávozott ugyan tőlem, az ige azonban – amelyet a szó átvezetett hozzád, és így már a te szívedben is ott van – nem távozott el tőlem. “

Szeretném, ha írott szavaimon keresztül is az Isten Igéje benned is megszületne.

Kell, hogy a karácsonyfánk gyertyáit meggyújtva átjárja lelkünket Karácsony igazi öröme: Velünk az Isten! A betlehemi jászolnál nekünk is szól Isten, mint Mózesnek az égő csipkebokorból: “Vedd le sarudat lábadról, mert a hely, ahol állsz, szent föld” (Kiv 3,5).

Az Isteni Ige befogadásához kérem a betlehemi Kisded bőséges kegyelmét plébániánk minden lakosának, és kívánok békés, boldog szent Karácsonyt és Új Esztendőt!

                                                                                                                     Ferenc atya