Plébánosi közérdekű tájékoztató

Mindenkinek van az Egyházi Törvénykönyv szerint is lakóhelye. 102. kánon 1.§. „Lakóhelyet úgy szerez az ember, hogy egy plébánia területén tartózkodik, és vagy az a szándéka, hogy ha semmi el nem szólítja, örökre ott marad, vagy ténylegesen eltölt öt évet az illető helyen.” A lakóhely alapján saját plébánosa és ordináriusa lesz az embernek. Tehát minden római katolikus ahhoz a plébániához tartozik, amelynek a területén lakik. Az Egyházi Törvénykönyv (530. kánon) sajátosan a plébánost bízza meg a következő tevékenységekkel:

1. A keresztség kiszolgáltatása.
2. A bérmálás szentségének kiszolgáltatása halálveszélyben lévőknek.
3. A szent útravalónak és a betegek kenetének kiszolgáltatása.
4. A házasságkötésnél való közreműködés, és a házasság megáldása.
5. Temetés.
6. A keresztút megáldása húsvéti időben, a körmenetek vezetése a templomon kívül, valamint ünnepélyes áldás a templomon kívül.
7. Az ünnepélyes eucharisztia végzése vasárnap és parancsolt ünnepeken.

Kérném a kedves testvéreket a fent idézett Egyházi Törvénykönyv betartására, mert csak akkor tudom én is betartani, és végezni tevékenységeimet. Ha valaki mégis máshol akarja gyermekét keresztelni, máshol akar esküdni, vagy máshol akarja temettetni hozzátartozóját, engedélyt kell kérnie Kérném a kereszteléseket 1 hónappal, az esküvőket 3 hónappal előre jelezni. Kérném a temetések időpontját legalább telefonon velem egyeztetni, mielőtt a temetkezési vállalattal egyeztetnének, és kiértesítenék a rokonokat. Amennyiben lehet, úgyis próbálok alkalmazkodni kérésükhöz, de vannak időpontok, amiket más program miatt nem tudok vállalni.

Érsek úr rendelkezése a temetési szertartásokkal kapcsolatban: „Sokan félreértik egyházunk szertartásait, összetévesztik a kegyeleti szolgáltatásokkal, és mintegy megrendelik a temetéseket, névfelsorolásokat, profán búcsúztatókat stb. kívánva. Ez sok félreértésre adna okot, ezért kérem a főtisztelendő paptestvéreket, hogy a temetési homília a feltámadás és az örök élet gondolatával foglalkozzék, intsen a bűnbánatra, de ne legyen soha személyeskedés.”
Kérném a kedves testvérek megértését e tekintetben is!

Ferenc atya